Árpádházi Szent Erzsébet II. András magyar király és merániai Gertrúd lánya. 1207-ben született Sárospatakon. Fiatalon férjhezment Lajos thüringiai őrgrófhoz. Három gyermeke született tőle. Buzgó vallásos életet élt, sokat böjtölt, ostorozta magát, segítette a szegényeket, kórházat alapított. Először Eisenachban, majd Wartburg várában élt. Férje halála után elhagyta a várat és fonásból tartotta el gyermekeit.
1584-ben Rettegett Iván halála után nem fia, hanem egy keménykezű főúr Borisz Godunov irányította Oroszországot. Függetlenítette hazája egyházát és politikáját a külföldi államoktól, az ellenséges főurakat pedig száműzte ilyen-olyan ürüggyel. Sok ellenséget szerzett magának és elterjedt, hogy ő ölette meg a trónörököst. A nép között éhínség pusztított miközben cárrá koronáztatta magát. Halála után lengyel támogatással egy ál-trónörökös vette át a hatalmat.
Giuseppe Verdi /1813-1901/
A 19. század közepén Olaszország kis királyságokból állt, nagy volt a széthúzás, a tartományok különböző idegen hatalmak érdekkörébe tartoztak. A nép egyre inkább egy királyban Viktor Emmánuelban látta hazája megmentőjét és így nevezte: Viktor Emmánuel az Egységes Olaszország Királya. Olaszul: Vittorio Emanuele Re D'Italia vagyis VERDI! Így lett a zeneszerző nevéből a szabadságszerető olaszok gyakran használt kifejezése. A zeneszerző később politikai szerepet is vállalt és parlamenti képviselő lett.
A leghíresebb ezek közül Antonio Vivaldi /1678-1741/ olasz zeneszerzőé, aki talán legismertebb művében a Négy évszak című versenyműsorozatában fejezte ki az elviselhetetlen nyári hőséget, a levegő izzását a talaj felett. Zenéjében "láttatja", ahogy az élőlények szenvednek a kánikulától, a föld kitikkad, a növényeket szomjúság gyötri. Vihar előtti csend van. Aztán egyszer csak felhők rohannak, hatalmas villámlás és dörgés közepette jön az enyhet adó vihar. A hegedű és a zenekar párbaja pontosan visszaadja a kánikulai "feeling"-et.