Zene és történelem 4. - Magyarok

Árpádházi Szent Erzsébet II. András magyar király és merániai Gertrúd lánya. 1207-ben született Sárospatakon. Fiatalon férjhezment Lajos thüringiai őrgrófhoz. Három gyermeke született tőle. Buzgó vallásos életet élt, sokat böjtölt, ostorozta magát, segítette a szegényeket, kórházat alapított. Először Eisenachban, majd Wartburg várában élt. Férje halála után elhagyta a várat és fonásból tartotta el gyermekeit.

 

Fiatalon 1231-ben halt meg, de néhány évvel halála után szentté avatták. Sok legenda keringett róla az egyszerű nép körében. A Szent Erzsébet legendája-t 1857 és 1862 között komponálta Liszt Ferenc magyar és német gregoriándallamokat egyaránt felhasználva. 1865-ben mutatták be a pesti Vigadóban, 500 előadó közreműködésével.

Szent Erzsébet Wagner Tannhäuser c. operája végén is "megjelenik ". A már halott Erzsébetet nyitott koporsóban viszik zarándokok és a címszereplő, bűnbocsánatot remélve a koporsóra borulva hal meg.

Liszt Ferenc: Magyar történelmi arcképek címmel zongora sorozatot komponált 1885-ben. Az egyes darabok a 19. század nagy magyar történelmi személyiségeinek állít emléket. Közülük a zeneszerző nem egyet is ismert. Ezek a hírességek a következők:

Széchenyi István, Eötvös József, Vörösmarty Mihály, Teleki László, Deák Ferenc, Petőfi Sándor, Mosonyi Mihály. Később a zeneszerző azt tervezte, hogy meghangszereli e műveket.

 

Erkel Ferenc és történelmi operái

Míg Liszt a gyermeknek állít emléket a Szent Erzsébet legendájában, addig legismertebb operájában Erkel Ferenc a szülőknek. A Bánk bán című háromfelvonásos opera a 13. század első évtizedében játszódik. A szövegkönyv Katona József azonos című drámájából készült. A színdarab hosszú ideig nem jelent meg a cenzura tiltása miatt és amikor kinyomtatták sem hozott dicsőséget írójának. Katona halála után négy évvel Egressy Gábor színész felfedezte, majd Kolozsváron el is játszották színpadon. A későbbi operaszövegkönyvet is maga Egressy írta. Főhősei II. András király, felesége Gertrudis a német királyné, Magyarország nagyura Bánk bán, aki átérzi a szegény nép szenvedéseit, az összeesküvők vezére Petur bán, és Tiborc a kisemmizett parasztember. A történelmi háttér - idegen hatalom, elnyomás - hasonló volt a drámaíró /19. század eleje/ és a zeneszerző /19. század második fele/ korához. A cenzúra, az elnyomás mindkét korszakban működött. Erkel nem merte előadatni a már kész operát mert félt. Csak 1861-ben, amikor enyhült a Habsburgok zsarnoksága, mutatták be Pesten. Az opera óriási közönségsikert aratott, minden egyes előadás szinte tüntetés volt az idegen uralom ellen. Ezért a művet hamarosan leparancsolták a színpadról, csak 1940-ben újították fel igen alapos szövegi és zenei átdolgozás után.


A 15. század története itt közép-Európában a lázadások, az árulások, a cselszövések története. A magyar történelem sokszor kapcsolódott más közelben élő népek - szlávok, törökök, románok, németek - életéhez. Brankovics György szerb főnemes sorsa is ezt példázza. Mivel a törökök elvették tőle Szerbiát, itteni birtokaira menekült. Először V. Lászlóval, később Hunyadi Jánossal kötött szövetséget.

E cselszövés-sorozatból Obernyik Károly drámája nyomán két színész Ódry Lehel és Ormai Ferenc írt nem túl sikerült szövegkönyvet. Az operát 1874-ben játszotta először a Nemzeti Színház, majd hosszú időre lekerült a szinpadról. Érdekessége, hogy megjelenik benne Hunyadi László is. Csak 1962-ben mutatták be újfent, a prózai és zenei átdolgozás után.

Időben mintha a folytatása lenne az előzőnek a Hunyadi László című opera, pedig jóval korábban 1844-ben komponálta Erkel. A legenda szerint annyira megtetszett neki az Egressy Béni által írt szövegkönyv, hogy szinte erőszakkal vette el tőle. A bemutató a forradalom előszeleként, hatalmas lelkesedést és indulatokat váltott ki a közönségből és büszkeséget, mert megszületett a nemzetközi mércével mérhető, ugyanakkor teljes egészében magyar opera. Azonban a műnek sok dramaturgiai és szövegbeli hiányossága volt, amelyeket korrigálni kellett, ha a közönség érdeklődését fennt akarták tartani. A zeneszerző szellemében kiváló színházi és zenei szakemberekkel sikerült úgy "kijavítani" a művet, hogy ma ist ezt az 1935-ös változatot adják elő.

Jókai Mór szomorújátékot írt Dózsa Györgyről, Szigligeti Ede a kor népszerű színműírója olyan szöveget írt Jókai művéből, amely az 1514-parasztlázadás vezérét kissé romantikus színben tünteti fel. Ez a tévedés rányomja bélyegét a zenére is. Bár Erkel új zenei eszközöket is használt: nagyobb szerepet kapott a kórus, nőtt a dráma és a zene egysége stb., az 1867-es bemutató azonban nem hozott nagy sikert és nem is érte el a két nagy Erkel-dalmű népszerűségét.

 

Horusitzky Zoltán 20. századi zeneszerző az erkeli hagyományt folytatta a Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemről írt operája. Romhányi József szövegére komponált mű 1957-ben hangzott fel először külföldön, majd 1960-ban Magyarországon is.

 

Irodalomjegyzék:

Balassa Imre - Gál György Sándor: Operakalauz, Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1960.

Fűri Rajmund: Liszt: Szent Erzsébet legendája. In: EstHu [2008.08.17.]

<http://est.hu/cikk/44014/liszt_szent_erzsebet_legendaja>

Gertrudis szócikk. In: Wikipédia [2008.08.19.]

<http://hu.wikipedia.org/wiki/Gertrudis>

Pannon reneszánsz [2008.08.19.]

<http://mek.oszk.hu/01900/01918/html/index27.html>

Till Géza: Opera. Zeneműkiadó, Budapest, 1985.

Várnai Péter: Operalexikon, Zeneműkiadó, Budapest 1975.