"A hogyan fontosabb, mint az, hogy mi"
Az ókori görögök igen sokféle tudományt alkottak, nekik köszönhetjük a zeneelméletet is, amely "egyrészt gondolkodó szemlélődés, másrészt tan." "Azon számösszefüggések tudománya", ... "amelyek a kozmoszban lezajló mozgásoknak és a hangzó zenének egyaránt alapjául szolgálnak."
A zeneelmélet igen fontos része az összhangzattan, belőle fejlődött ki a zeneszerzéstan. E két dolog kölcsönösen hatott egymásra, ezért az elméleti ismeretek nehezen választhatók el a gyakorlati tananyagtól.
2009. május 19. zeneelmélet-óra a Bartók Béla Zenei Szakközépiskola 12. osztályában. Ők a végzős diákok. Később nagy valószínűséggel továbbtanulnak és a főiskolán, vagy egyetemen a romantika, majd a XX. század zenéjével találkoznak. Most viszont a bécsi klasszikusok szigorú dallamszerkesztési szabályaival ismerkedtek meg, majd Liszt Ferenc: A-dúr zongoraversenyének egyik részletébe hallgattak bele. Az akkord szerkesztéshez Joseph Haydn: Az évszakok című oratóriumából az Ősz tétel bevezető taktusait többször is meghallgatva a táblára felírt első ütemet követve kellett lekottázni a többi akkordot. A zene-matematikailag helyes "megoldást", vagyis az emberi fül számára kellemesen hangzó akkordokat zongorán játszották le a diákok. Utóbbi feladat végrehajtásánál előnyben voltak a zongoristák a más hangszeren játszókkal szemben.
Varga Tünde tanárnő egy igen fontos segédkönyvet használt: Frank Oszkár
: Hangzó zeneelmélet-e a téma "bibliája", nélkülözhetetlen e tárgy oktatásához. Csak érdekességképpen: a nagyívű életpályát befutó zenetudós-pedagógus a vele készített interjúban Arnold Schönberg zeneszerzőt idézte /szintén foglalkozott zeneelmélettel/, aki úgy fogalmazott tanítványainak, hogy "nem azt kell nézni, mit csinált a szerző, hanem az a lényeg, hogyan csinálta". Tulajdonképpen ez az összhangzattan lényege.
Varga Tünde pedagógusi képességei nagyobb csoportok irányításánál is megyilvánulnak. A jobb oldali képen a békéscsabai Evangélikus Kistemplomban június 6-án tartott Mozart: Koronázási mise előadásán, mint az énekkar betanítója kapott megérdemelt tapsot a közönségtől.
Felhasznált irodalom:
Brockhaus-Riemann Zenei Lexikon. 1-3. köt. Szerk. Carl Dahlhaus és Hans Heinrich Eggebrecht. Magyar kiad. szerk. Boronkay Antal. 3. köt. Budapest, Zeneműkiadó, 1985.
Szendi Ágnes interjúja Frank Oszkár zeneszerző-zenetanárral 85. születésnapja alkalmából. Megjelent a Parlando zenepedagógiai folyóirat 2007/5. számában. [2009.06.12.]