Mozart is ezt tanulta
Már az ókorban is felfigyeltek a számok és a zenei hangok szoros kapcsolatára. Pitagorasz /tudjuk: a négyzet plusz bé négyzet egyenlő cé négyzet/ a 6. században a monochord nevű korabeli hangszer segítségével bebizonyította a hangokban rejlő matematikai törvényszerűségeket. A későbbiekben is szoros kapcsolatot találtak a tudományok és a zeneértés, zeneszeretet között. A nagy matematikus Bolyai Farkas tanulmányt is írt e témában, fia János pedig már tíz éves korában jó hegedűsnek számított. A Nobel-díjas fizikus Teller Ede alkalmanként barátaival kamarazenélt, az ő hangszere a gordonka volt.
A jövő zenészei szerteágazó zenei nevelésben részesülnek. Megtanulnak valamilyen hangszeren játszani, kórusban énekelnek és részt vesznek a "zenei alapismeretek átfogó tana" oktatásában, melynek célja a Brockhaus Zenei Lexikonban olvashatók szerint: "a zenei írás-olvasás elsajátítása, a dallam, harmónia és a ritmusérzék fejlesztése." Ez a tantárgy a szolfézs.
A szolmizációból eredő kifejezést a 18. századtól Itáliában és Franciaországban kezdték használni. A zene oktatásának talán nem a leglátványosabb része, olyan, mintha egy katedrálisba lépve az első pillantásunkat nem a tartó oszlopokra vetnénk, hanem a festett üvegablakokra és a mennyezeti freskókra, de ahogy az oszlopok nélkül nem állna az építmény úgy a szolfézs oktatása nélkül nem létezhet valódi zeneértés.
A zenei szakközépiskola elnevezés, speciálisan magyar "találmány". Hazánkban nagyon sok ilyen jellegű intézményben folytatnak szakirányú képzést a zenei pályára készülő hallgatóknak. A békéscsabairól elmondhatjuk, hogy az egyik legnívósabb, igen nagy arányban kerülnek ki az itteni hallgatók a felsőoktatási intézményekbe.
Kisné Farkas Gabriella tanárnő két óráján lehettem jelen: a 9. évfolyam szolfézs- és a 10. évfolyam zeneelmélet-óráján. A kívülálló számára /aki maga is tanult "ilyesmit" a zenei általánosban/ nem volt egészen ismeretlen sem a táblára felírt "képlet", vagyis kotta, sem pedig az elhangzó kifejezések, mint ütempárok, ritmusképletek, kis- és nagy-szinkópa stb.
A tanárnő zongorán eljátszott egy dallamot, melynek a hangnemét fel kellett ismerni, majd szolmizálás következett. Az órán cd-ről egy már "kész" zenei kompozíció is felhangzott azt illusztrálva, hogy a zene alapjai nem változtak, a ma tanulói számára ugyanazt jelentik, mint több száz évvel ezelőtt Mozart számára. A bejátszott zenei illusztráció a Varázsfuvola című operából Pamina és Papageno híres kettőse bizonyítja, hogy a harmónia örök! 
A másik óra annak jegyében zajlott, hogy a zene tiszta matematika. A zeneelmélet-órán egy 1 vonalas E-hangra bővített hármas hangzatot kellett felépíteni. Itt előnyben voltak a többiekkel szemben a zongoristák, hiszen a hangzatok felépítését, vagyis az akkordokat zongorán kellett lejátszani, így egy kis fejtörést okozott a más hangszeren játszóknak a feladat pontos elvégzése. És ez az óra is Mozart-tal fejeződött be, most viszont a Don Giovanni egyik részletével ismerkedtek a tanulók.
Felhasznált irodalom:
Brockhaus - Riemann Zenei lexikon. Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. A magyar kiad. szerk. Boronkay Antal. Bp. Zeneműkiadó. 1985.
Lakatos István: Zenetörténeti írások. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1971.
Ajánlat:
Ponticulus Hungaricus - Matematikusi ars poeticák. [2009.06.08.] <http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/aforizmak/1999-11.html>
Abrudbányai Zoltán: Szent tehén és ingovány. A szerző saját honlapja. [2009.06.08.] <http://www.abrudbanyay.hu/zeneoktatas/szent.htm>