Zeneszerzők és betegségek 3.
A hallás gyengülését halláscsökkenésnek nevezzük; a siketség a hallóképesség teljes elvesztése. Volt, aki bebizonyította, hogy így is lehet zenét komponálni.
Ludwig van Beethoven /1770-1827/ az egyik legnagyobb német zeneszerző fülproblémái már harmincéves korában jelentkeztek. Úgy tűnt, hogy ez a betegség gyógyíthatatlan, a tünetek nemhogy enyhültek volna, hanem erősödtek és végül teljesen elveszítette hallását. Ismerősei előtt hosszú ideig titkolta, ezért sokan félreértették viselkedését, emberkerülőnek és embergyűlölőnek gondolták. Emiatt fokozatosan visszavonult a társasági élettől. Levelei mindennél hűebben tükrözik lelkiállapotát. Az 1800. június 1-én barátjának Carl Amendának írott levelében először tett említést problémájáról: "... hallásom módfelett csökkent, már amikor itt jártál nálam, éreztem ennek első nyomait, de titkoltam, ... nagyon kétes, vajon egyáltalában gyógyítható-e! ... A hallásom dolgát, kérlek, tartsd legmélyebb titokban, s ne bízd másra, bárki legyen is az." Bélproblémákkal is küzdött - egy ideig ezzel is magyarázta halláscsökkenését - de azokból nagy nehezen felgyógyult. Azonban, mint orvosának Wegenernek írta: "csak a fülem zúg, dübörög éjjel-nappal... a hangszerek és az énekesek magas hangjait, ... már nem hallom". Azon csodálkozott, hogy voltak, akik nem vették észre és szórakozottságának tudták be különös viselkedését. Süketsége a nőkhöz való viszonyára is rányomta bélyegét. A zenetörténet számon tart olyan hölgyeket, akikhez gyengéd szálak fűzték, mégsem nősült meg soha.
Zongoraművészi pályafutását be kellett fejeznie /1814/, kamarazenei koncerteken és saját művei vezénylésekor viszont még láthatta a közönség. Süketsége és egyéb betegségei /tifusz, májbetegség, sárgaság/ ellenére mégsem hagyott fel a komponálással, sőt! Még csak ezután jött el életének legtermékenyebb korszaka. Legnagyobb művei: szimfóniák, vonósnégyesek, versenyművek és egyetlen operája a Fidelio. Egyik legismertebb, legtöbbet játszott műve a IX. szimfónia bemutatóját maga vezényelte. A mű hatalmas sikert aratott, de Beethoven mindebből semmit sem hallott. Végül egyik zenésztársa a publikum felé fordította a beteg zeneszerzőt, hogy láthassa mennyire ünnepli őt a közönség.
Hogyan tudott így komponálni? Tökéletes belső hallással rendelkezett és emlékezetében rögzült, hogy a leírt hangjegyek, vagy a zongorán leütött hangok milyenek a valóságban. Komponálás közben állítólag egy dobverőt érintett a zongorához, így annak a rezgéséből valamilyen mértékű hallásélménye volt.
Halála évében nagyon sokat szenvedett. Májbetegsége krónikussá változott és tüdőgyulladást is kapott. Betegségeit részben családi-genetikai eredetűnek gondolják, süketsége okáról több feltételezés is él.
2000-ben analízisnek vetették alá az ereklyeként őrzött hajtincsét. A vizsgálat szerint hajában az ólomtartalom a normálisnak 100-szorosa volt. Hogy mitől volt ólom mérgezése, annak kiderítéséhez további vizsgálatok szükségesek.
A cseh nemzeti zene megteremtőjének tartott Bedŕich Smetana /1824-1884/ is elvesztette hallását és így komponált élete utolsó évtizedében, az ő betegsége azonban az akkoriban halálos kórnak tartott szifilisz egyik kísérő tünete volt. Már 1863-ban egy turnéja alkalmával olyan hallucinációja támadt a vonaton, "mintha két férfihangot hallott volna mély orgonabasszus kíséretében." Ezekhez a zavarokhoz később szédülési rohamok társultak, majd erős fülzúgás kezdődött. 1874 nyarán először a jobb, néhány hónap múlva pedig a bal fülére is megsüketült. Ebben a drámai időszakban komponálta talán leghíresebb művét a Moldvá-t. Bár anyagi lehetőségei megengedték hogy a legjobb specialistákhoz forduljon, sajnos ők is tehetetlenek voltak Smetana betegsége ügyében.
Belső hallásán túl a fiatalkorában végzett számtalan ellenpontos és tematikus gyakorlat segítette abban, hogy magabiztosan uralkodjon a zeneszerzés minden területén. Olyan tökéletesen tudott fellépésein vezényelni, zongorázni, hogy ellenségei bizony hazugságnak és alakoskodásnak bélyegezték, és azzal vádolták, hogy mindez csak anyagi előnyöket biztosító - mai kifejezéssel élve - reklámfogás. Érdekes módon jól kezelte saját betegségét, nem vonult el a világtól, nem zárkózott be, inkább részt vett társas összejöveteleken, sokat mesélt muzsikusi élményeiről. Családja sokszor meg is feledkezett arról, hogy ő semmit nem hall. Élete utolsó éveiben befejezte a Hazám c. ciklust és néhány kevésbé sikeres operát is komponált.
Halála előtti évben - 1883-ban - hangszálai megbénultak és szelleme is egyre jobban elborult. Néhány hónap múlva pedig a prágai elmegyógyintézetben meghalt.
Irodalomjegyzék:
Beethoven élete leveleiben. Válogatta, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Jemnitz Sándor. Budapest, Zeneműkiadó Vállalat, 1960.
Farkas Iván, dr.: Szellem és kultúra. Beethoven betegségei. in: Lege Artis Medicinae. 14. évfolyam 5. szám. [2008.11.17.]
<http://www.lam.hu/folyoiratok/lam/0405/16.htm>
Ludwig van Beethoven - The Magnificent Master - Picture Gallery 2 - Places in Beethoven's Life [2008.11.17.]
<http://www.raptusassociation.org/gallery2.html>
MSD Orvosi kézikönyv a családban. Főszerk. Robert Berkow. Társszerk. Mark H. Beers. Budapest, Javított kiadás, Melania Kiadói Kft., 2001.
Molnár Jenő Antal: Smetana Dvorák. Budapest, Gondolat Kiadó, 1967
Pbase.com honlap [2008.11.17.]
<http://www.pbase.com/dav4184/image/63825742>