Hollósy Kornélia /1827-1890/.

 

Hollósy Kornélia Julianna Klára 1827. április 13-án született Gertenyesen /ma Románia, Temesvártól délkeletre/ örmény származású szülőktől. Édesapjuk eredeti neve Korbuly volt, de 1832-ben az uralkodó I. Ferenc nemesi címet adományozott a családnak,  ekkor magyarosították nevüket Hollósy-ra. Kornélia szülei tizenegyedik gyermeke volt; édesanyja sajnos belehalt legkisebb gyermeke szülésébe.

Néhány évvel később édesapjuk ismét megnősült és a mostohaanyával közösen nevelték tovább a gyermekeket. Igen vagyonos család lévén anyagi gondjaik nem voltak.

A kis Kornélia képességeivel igen hamar kitűnt a többi közül, ezért apja a temesvári apácák zárdájába íratta be a 11 éves kislányt. Itt zenei képzést is kapott. Énektanára, aki korábban a bécsi operaház tenoristája volt, felfigyelt a tehetséges, szép hangú kislányra és külön órákat adott neki, sőt édesapjának is ajánlotta Kornélia továbbtanítását. Az kezdetben hallani sem akart erről, de az elhivatott 15 éves leány némi rokoni segítséggel meggyőzte apját, aki ezután anyagilag is támogatta továbbtanulásában. Egy nőrokona kíséretében először Bécsbe, majd 1843-ban az opera fellegvárába Milánóba költözött és két év múlva tett sikeres vizsgát az énekmesteri bizottság előtt.

Operaénekesi pályafutása 16 éves korában kezdődött Korfun, Verdi Ernani c. operájában. Később egy olasz operatársulattal 3 évre Bukarestbe szerződött. Itt annyira megszerették, hogy búcsúfellépése alkalmából verset is költöttek a tiszteletére. Még nem volt húsz éves, amikor a pesti Nemzeti Színházban föllépett és a közönség körében igen nagy sikert aratott. Az újságírók tiszta csengésű hangját és színpadi játékát egyaránt dicsérték.

Már ekkoriban kitűnt szociális érzékenysége; jótékony célú hangversenyt adott a társulattal egy kisdedóvó támogatására. Megismerkedett Liszt Ferenc-cel is és részt vett a Mester hangversenyén, aminek bevételét egy árvaház támogatására használták fel. De támogatott minden jó ügyet. Például a Nemzeti Múzeum fásítását, egy hangászegyletet stb. stb.

A szabadságharc idején fizetésének 3 százalékát ajánlotta fel, illetve támogatta a Nemzeti Bank létrehozását is. A német megszállás idején szinte az egyetlen művész volt, aki változatlanul fellépett a Nemzeti Színházban. 1850-51-ben külföldön adott koncerteket, /egyesek szerint azért is, hogy halálra ítélt bátyját megmentse a kivégzéstől, mások szerint azért, hogy esküvőjére összegyűjtse a hozományt./

Egy alkalommal Bécsben Ferenc József császár előtt énekelt. Nagyon sok felkérést kapott külföldről elsősorban Olaszországból az opera hazájából is.

Jövendőbelijével Lonovics József-fel már korábban kapcsolatba került, hiszen nővére Mária egy másik Lonovicshoz ment feleségül. Esküvőjük 1852-ben volt Aradon: Kornélia 25 éves volt férje pedig 28.

Két gyermekük született 1853-ban Gyula, 1854-ben Ferenc /ő sajnos két éves korában elhalálozott/.

Pesti házuk valóságos irodalmi és zenei szalon volt. Többször megfordult itt Erkel Ferenc, Eötvös József, Laborfalvi Róza és maga Liszt Ferenc is.

Harmincadik születésnapja alkalmából nagy sikerű koncertet adott, a bevételt teljes egészében a vakoknak ajánlotta fel. Ekkor már hol magyar csalogánynak, hol a nemzet csalogányának nevezte a sajtó, egészen Blaha Lujza megjelenéséig. Végül Hollósy Kornélia a „magyar csalogány” megtisztelő címet kaphatta meg.

Színpadi visszatérése diadalmenet volt. Majd öt éven keresztül szüntelenül fellépett, és egész Európa megismerte a nevét. Le akarta szerződtetni a Londoni Covent Garden, mely már akkor a világ egyik leghíresebb operaháza volt.

1860-ban egy koncerten elénekelte a Rákóczi indulót, ezután a császárság letiltotta egy időre a színpadról. Utolsó jelentős fellépése egyben zenetörténeti esemény is volt, hiszen 1861. március 9-én mutatták be Erkel Ferenc Bánk bán-ját, melyben Melindát énekelte.

Ekkoriban már egyre többet írtak visszavonulásáról. Sok fellépő ruhájából egyházi öltözéket varratott, és a ferenceseknek ajándékozta. Majd két éves országos körutat tett. Számos nagyváros közönsége élvezhette hangját;  mindenütt telt ház fogadta.

1864-ben végleg visszavonult és családjával Dombegyházra költöztek. Itt is szervezte a társasági életet, de jó gazdasszonynak is bizonyult, gyakori jótéteményei okán nemsokára nagy tisztelet övezte.

Fiát Gyulát Pestre küldte tanulni, ő maga pedig csendesen éldegélt. Ezután már csak egyszer lépett fel. A Pest-Budai Hangászegylet negyedszázados évfordulóján Liszt: Szent Erzsébet legendája c. művében. Férjét 1879-ben Csanád megyei főispánná nevezték ki, így ezekben az években gyakran Makói megyeházbeli otthonukban laktak. Itt is a társasági élet központja volt, mindig a szegényekre és az elesettekre gondolva. Makón is szerették a művésznőt: utcát és színházat neveztek el róla.

Közben Gyula fia megnősült és unokája született, akit szintén Kornéliának neveztek. A kislány influenzában megbetegedett, elkapta nagyanyja is, akinek vesebajtól legyöngült szervezete nem tudta legyűrni a betegséget és 1891. február 10-én elhunyt. A "magyar csalogányt" két nap múlva a családi kápolnában helyezték nyugalomra. Még ebben az évben felszentelték az épületet.

Haláláról és a temetési ceremóniáról a Makói Hírlap február 13-i számában tudósított, hosszan felidézve a művész és a "szegények gyámolítója" pályafutását. A temetésről szóló tudósításból megtudhatjuk, hogy 50 kocsi szállította a környező falvakból és pusztákból a gyászszertartáson részt venni akaró egyszerű embereket. A battonyai ipartestület 40 iparosát testületileg delegálta a temetésre. Tisza Kálmán akkori miniszterelnök sürgönyben fejezte ki részvétét a családnak.

Anyai ágon egyik unokahúga Schönherrné Csausz Anna a Fővárosi Lapok c. újságban családi történeteket felidézve emlékezett meg nagynénjéről. 

Emléke ma

A kripta-kápolna az 1800-as évek elején épült Dombegyház határában egy halomra, amely attól kezdve a Kripta vagy Kriptáj halom nevet viselte. A család 1942-ig temetkezett ide. Többek között itt nyugodott Hollósy Kornélia férje, mindkét gyermeke, menye, unokája. Sajnos 1945-ben lerombolták, köveit széthordták, a csontokat szétdobálták és 1970-ig  a kb. 8 méter magas és 100 méter hosszú halmot megbontották, így gyakorlatilag megsemmisült a család temetkezési helye. A halom tetején hosszú ideig egy fakereszt állt. A terület a rendszerváltás után a leszármazottak révén a Bisztray család birtokába került. A "magyar csalogány" dédunokája dr. Bisztray Tamásné Csáky Kornélia a kilencvenes évek közepén szorgalmazta egy kis kápolna építését az eredeti helyén az elhunytak emlékére. Az új kápolna a Szent Kornélia nevet kapta.

Építője Marosán György battonyai építőmester, a tervező Tasnády Károly építészmérnök volt. Az oltárképet Patay László festőművész készítette. A központi alak Szent Kornélia vértanú Hollósy Kornélia arcvonásait viseli, de az énekesnő eredeti arcát is megörökítette a festő.  Látható még az eredeti kápolnát ábrázoló kisméretű festmény is.  Az oltár alatt egy üregben az évek alatt fellelt csontokat helyezték el egy koporsóban. Az épületet 1997. október 11-én szentelte fel Gyulay Endre megyéspüspök.

Dombegyházon ma óvoda és egy gyermekeket támogató alapítvány viseli nevét tisztelegve az elesetteket szívből támogató és segítő nagy magyar művésznő előtt.

 

Felhasznált irodalom:

1. Alpár Ágnes: A reformkor csalogánya. A Népszabadság, 2002. április 13-án megjelent cikkét felhasználva  családi képekkel és írásokkal kiegészítette dr.  Bisztray Tamásné.

2. Csáky grófnő képes családtörténete. Összeáll. és szerk. Bajnai Beke István, Békéscsaba, 2010.

3. Diósszilágyi Sámuel: Amikor a magyar csalogány Bécsben énekelt. Makó, 1938. Békés Megyei Levéltár. XII.10.a/21. doboz

4. Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. Makó, 1985. A Makói Múzeum Füzetei 41.

5. Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia és a magyar opera a szabadságharc éveiben. Makó, 1935. A szerző kiadása.

6. Gerendeli György: Egy kiállítás ürügyén. Bárka. 1996. e. sz. 122-125. p. A cikk a www.bmtk.hu elektronikus könyvtárban is megtalálható

7. Hollósy Kornélia emlékalbum. Születésének századik évfordulójára kiadja Csanád-Arad-Torontál vármegye közönsége. Bev. Diósszilágyi Sámuel. Sajtó alá rend. Barna János. Makó, 1927.

8. Lonovics Józsefné Hollósy Kornélia = Makói Hírlap. Politikai napilap. 1890. 4. évf. 13. szám. február 13. . = Békés Megyei Levéltár mikrofilmgyűjteményében.

8. Schönherrné Csausz Anna: Hollósy Kornélia albumából = Fővárosi Lapok. 1890. 49. sz. február 19. Békés Megyei Levéltár. XII.10.a/21. doboz

9. Szelekovszky László: Kunhalmok, mint sírhelyek Békésben. Békéscsaba, 2002 Kiad. a Körös Maros Nemzeti Parkért Egyesület. A www.bmtk.hu elektronikus könyvtárban is olvasható.

10. Szelekovszky László: Dombegyház kunhalmai. Békéscsaba, 1996. Kiad. a Békés Megyei Önkormányzat. A www.bmtk.hu elektronikus könyvtárban is olvasható.

 

Internetes linkek:

 

1. Wikipédia [2012.03.18.]

<http://hu.wikipedia.org/wiki/Holl%C3%B3sy_Korn%C3%A9lia>

2.  Budapest Főváros Levéltára honlapja [2012.03.18.]

Kiss Csilla: Hollósy Kornélia szalonja

<http://bfl.archivportal.hu/id-876-kiss_csilla_hollosy_kornelia_szalonja.html>

3. Ellenszél. Demokratikus vélemény magazin [2012.03.18.]

Hollósy Gerti: Hollósy Kornélia, a "magyar csalogány" - részletek

<http://ellenszel.hu/index.php/kultura/291-hollosy-kornelia-a-magyar-csalogany-2>

 

Az összes fotót Gellért Mária készítette.